11. Magyar Haikunap
A 11. Magyar Haikunapot 2024. április 27-én rendeztük meg az Eötvös10 Művelődési Házban Budapesten. A színes programok között különböző témájú versenyek, bemutatók, előadások, sőt még koncertek is helyet kaptak. Vendégeink közt tisztelhettük többek közt Ono Hikariko nagykövet asszonyt, aki beszédével megnyitotta a rendezvényt, Anna Pantsireva festőnőt, aki egy csodás szumi-e képet készített nekünk, a Szakura együttest, akik gyönyörű koncertjükkel hoztak új színt a Haikunapok világába, Bornai Tibort és Karinthy Verát, akik saját haikukkal és dalokkal varázsolták el a közönséget, és Sergey Pantsirev költőt, aki Vihar Judittal beszélgetett a színpadon. A jól megszokott haiku- és haigaversenyek mellett idén először rendeztünk kódó, illatok útja haikuversenyt, melyben Dinya Ferenc működött közre, továbbá lehetőség nyílt kipróbálni a japán kalligráfiát Zopcsák Ferenc kalligráfussal, megismerkedni a karuta kártyajátékkal a Karuta Klub segítségével, fellépett továbbá egy haikus szavalókórus egy részlettel Macuo Basó: Észak ösvényein c. művéből, volt filmvetítés, japán bazár és könyvvásár a Napkút Kiadó közreműködésével, haiku kvíz, közös renkuírás és kukai is.
A 11. Magyar Haikunapra előzetesen három műfajban lehetett nevezni, amelyek a haiku, a haiga és a haibun voltak. A haikuverseny témája a mágnes volt, a nevezők pedig három kategóriában indulhattak. A pályázatra közel 200 mű érkezett be, amit ezúton is köszönünk. Felnőtt kategóriában az első helyezést Gáll Júlia verse érte el. A dobogó második fokán Majláth Ákos végzett. A harmadik helyezésen pedig Barsi Boglárka és Rozgonyi Kata osztoztak.
I. díj – Gáll Júlia:
fűt-fát ígértél –
nem maradt utánad csak
egy hűtőmágnes
II. díj – Majláth Ákos:
Vonzott valaki.
Én hasonlóvá lettem.
Máris taszított.
III. díjak
Barsi Boglárka:
Nekem ne mondjad:
Indulj, lendülj magasba!
Hozzád ragadtam.
Rozgonyi Kata:
Te észak, én dél –
két világítótorony.
Csillagok között.
Profi kategóriában azok a nevezők indulhattak, akiknek már jelent meg nyomtatásban haikujuk, vagy értek el pályázaton helyezést. Első helyzett vers nem született, a második helyezett Domonkos Marcell verse, míg a harmadik P. Bernula haikuja lett.
II. díj – Domonkos Marcell:
Szomszéd buszülés
Hosszú barna haj vonzza
simító kezem.
III. díj – P. Bernula:
Összetartozó
felek vonzása örök –
míg nincs fordulat.
Diák kategóriában az első helyezett Hajós Aurél lett az alábbi verssel:
Végtelen tenger
Sodródom tehetetlen
Iránytűm vezess
A második műfaj, amelyben pályázni lehetett, a haiga volt. Idén ruha témában vártuk az alkotásokat három kategóriában.
II. Tuboly Erzsébet
III. Kengyelné Tusor Magdolna
II. Herczeg-Vecsei Katalin
III. Nagy-Rakita Melinda
I. Hajós Aurél
A haibunpályázat témája a „hegycsúcsra fel” volt. Mivel idén ez a műfaj bizonyult a legerősebbnek, öt díjat is kiosztottunk. A megosztott első helyezést Rózsa Iván és Szabó Aida érte el, a második helyezést Török Anita műve kapta, a harmadik helyen megosztva pedig Bodor-Molnár Bernadett és Vadas Alexandra haibunja végzett.
Rózsa Iván: Irány a Stromboli!
Korán keltünk, pörölt is velünk kis szállodánk idős tulaja: „Már megint hajnalban keltek, ez így nem pihenés!” De mi újra Milazzo kikötője felé vettük utunk: vár ránk a hajó, irány a Stromboli!
Minden vulkán más,
Másképp reagál az őt
„Megtámadóra”.
Jó, hogy korán keltünk, dél felé értünk csak a kráterek közelébe. A Nap forrón sütött ránk, sehol egy árnyék, és nem volt nálunk folyadék.
És a Stromboli,
Mint egy morc öregember,
Morgott, dohogott.
Mi meg lihegtünk, hisz kiszívott az augusztusi nap, és a meredek magasság: szinte nulláról kellett több, mint kilencszáz méterre mászni. Mi csak baktattunk, amikor hirtelen elhúzott mellettünk futólépésben, nyakában a kisfiával egy sportoló:
Külön kaszt bizony
A hegyi ember, ésszel
Fel nem fogható…
Nem lehetett körbejárni a Stromboli csúcsát; nem úgy, mint előző nap Vulcano szigetének békés, de azért itt-ott kicsit fortyogó-párolgó kráterét, ám így is egy életre szóló élmény volt.
Minden vulkánnak
Lelke van; meghódítod,
Mégsem lesz tiéd.
Leereszkedtünk, s mikor a hófehér faluba értünk, megittunk rögtön fejenként másfél liter – no, nem sört – hanem vizet. A macchia bozótjai is összekarcoltak bennünket.
A mászás ára:
Véres karcolás, bére:
Jogos büszkeség.
És már ekkor elhatároztuk, hogy visszatérünk ide. Aki egyszer itt járt, mágnesként vonzza vissza ez a különös sziget. Veszélyes itt lakni, mégis újra és újra felkeresnéd egy-egy napra. És egyszer, hogy jobban lássuk a lávakitöréseket, a kráterek közelében, hátizsákban fent éjszakázni; ez az egyik bakancslistás vágyunk.
Beteljesült vágy,
És nem kioltott érzés
Lenne, bár lenne…
Filmet forgatott itt Roberto Rosselini 1949-ben, a forgatás után nem sokkal el is vette feleségül Ingrid Bergmant :
Északi szépség,
Sok férfi szívet rabolt,
Köztük az övét.
Vettem hát magamnak egy Strombolis pólót, rajta a díva, hisz gyermekkoromban én is szerelmes voltam belé.
Titokzatos volt,
Mint Stromboli szigete;
Most már porló csont…
Sétálgattunk még a szűk utcácskákon, és este mikor visszatértünk a kikötőbe, alighogy felléptünk hajónk fedélzetére, ránk bámultak az emberek, és egy hölgy meg is szólalt: „Ugye, megmászták a Strombolit?!” Mire én: „Igen, de miből gondolta?” Erre ő: „Úgy néznek ki!” Hiszen:
Arcunkon öröm,
Szinte áhítat, karunk
Véresnek maradt…
A további nyertes haibunok ide kattintva olvashatók!
Fotók a rendezvényről:
